Magyardombegyház (ez is a világ közepe)

Alapítás előtt:
A Maros folyó sok-sok évezredek alatt lerakodott hordalékából alakult ki ez a sík vidék. Igen jó termőadottságai miatt már nagyon rég óta kisebb –nagyobb megszakításokkal lakott terület volt. Bronzkori leletek tanúsága szerint lakott hely volt. És azt követő korok maradványait is meg lehetett találni. Legrégebbi emberkéz alkotta emlék a Cikó halom, amely a településtől 2,5km-re nyugati irányban található. A hajdanvolt mintegy 40 000 alföldi kunhalom keletkezése különböző korokra vezethető vissza.” A kunhalom „olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp, A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a  neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesedtek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok. A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovasnomád népek (szkíták, szarmaták) tovább használták. A szerepük idővel megváltozott, és már nem lakóhelyként, temetkezési helyeként, hanem őrhelyként és határjelzésként használták őket.”

A honfoglalás előtt rengeteg különböző törzs élt a területen: szkíták, kelták, gepidák, szarmaták, avarok. A honfoglalás után a Vata nemzetség birtoka volt. Az 1241-42-es tatárjárás visszavetette a vidék fejlődését. De ez semmiség volt a törökök 150 éves uralma alatt többször elnéptelenedet a vidék. A törökök kiűzése és a Rákóczi-szabadságharc után kietlen pusztaságot csak jóval később telepítették be.

Az alapítás és az 1800-as évek:

19. század elején a napóleoni háborúk miatt, a kontinentális zárlat hatására a dohány ára jelentősen meg növekedett. A puszták bérlői is dohányos gazdálkodásra tértek át. A dombegyházi kincstári pusztából többen vásárlás útján jutottak birtokhoz. A Nyéky, a Dulovits, a báró Mattencloit, a Bánhidy és a Marczibányi család már a 19. század elején kertészségeket létesített. 1813–15 között települt Református-Kovácsháza, Mezőkovácsháza,  Tótkovács­háza, Kevermes, Nyéki-Dombegyháza, Kisiratos

A pusztává lett csanádi területeket, felszabadításuk után a magánbérlők az 1810-es évektől, míg a kincstár csak az 1840-es években kezdte kertészségekkel betelepíteni.A 19. század közepére a megye 9 úrbéri és 28 telepes községéből állt.A kincstár ajánlata a magánbirtokosokénál sokkal előnyösebb volt.

Nagy áldozat volt ennek sorsnak a vállalása és az az alkotás, amit mostoha életkörülmények között ezek a kertészségek megvalósítottak. Nemcsak a kincstári puszták határának képét alakították át, hanem a maguk számára a kincstár tulajdonában lévő területen otthont teremtettek, gyermekeiknek szülőföldet, a hazának egy kicsi életerős falut, amit a kincstár csak »telepnek« nevezett, de amiből mégis az ő kitartó munkájuk során »község« lett.

1814-ben. Makóról telepített református hitvallású zselléreket a Nyéky földbirtokos család,dohánykertészeknek.A falu először a földbirtokos nevét használta, Nyékidombegyház, majd 1863-ban Reformátusdombegyház lett.A mostani nevét az alapító magyar telepesekről kapta.Így lett Magyardombegyház.Ez volt az első az újkori betelepítések közül(Dombegyház 1817,Kisdombegyház 1819,Kunágota1844)

Magánföldesúri dohánykertészségek

A falu fejlődését nagyban gátolta, hogy valamivel több mit 600 hold ált a rendelkezésre.Először a falutól északra lévő düllőn sebtében épített sárkunyhóban laktak.Aztán kezdték el építeni a "Nagy utcát"a mai Zalka utca.A "temető utcát"a mai Kossuth utca.

Magyardombegyház fejlődését szépen nyomon követhetjük. A 10 évenkénti népszámlálási adatok alapján.

1869-ben 294fő

1880-ban 372fö

1890-ben 450fő

1900-ban 570fő

1863-tól Reformátusdombegyház, de már az 1869-es népszámlálás amit 1873-ban adtak ki. A széljegyzetben,már oda írták a Magyar és a Kis nevet ami arra utal,hogy párhuzamosan nevezték Református és Magyardombegyháznak.
A helységnév utáni „pusztai”elnevezés,valószínűleg erre a tájegységre vonatkozik „Kupa puszta”elnevezésre.

Később a dohánytermelés csődöt mondott ugyan, de a földműves nép nem ballagott teljesen vissza a szemtermeléshez, hanem a friss hagyomány ösztönzésére másik kereskedelmi növénynek, a ciroknak termesztésére tért. Csanádot a merész magasra nőtt cirokmezők jellemzik, a nagybirtok s a kisbirtok egyaránt ciroktermelésre vetette magát. A cirok jó esztendőben háromszor, rossz esztendőben pedig kétszer akkora jövedelmet hoz, mint a búza vagy a kukorica.

Az 1900-as évek

A két világháború sajnos nekünk is nagy veszteségeket hozott

 Közigazgatásilag a múltban Dombegyházához tartozott. Csupán 1946-1970-ig volt önálló község. A vidék környező úri birtokait 1945-ben kiosztották a helybéli nincstelen parasztok között. Elkezdődött a magángazdálkodás nagy reményekkel,de jött a Rákosi rendszer kötelező beszolgáltatása. A "padlássepregetés".Aztán az "önkéntes”termelőszövetkezetbe tömörülés az 1960 körül. Rákóczi tsz-ben (kis tsz) 25 család dolgozott 223 kataszteri holdon. Az 1970-es nagy belvíz tönkretette a termést ekkor egyesült a három Tsz(Magyar- Kis-Dombegyház) Petőfi Tsz néven. A lakosság döntő többsége itt dolgozott. Jó termelési eredményeket értek el,egyre jobban terjeszkedtek nem csak a mezőgazdasági hanem az ipar irányában is. Varoda és a motortekercselő üzem is 150-150 munkahelyet jelentett. Ennek a nyugodt és csendes időszaknak a rendszerváltozás vetett véget 1989-ben.Elkezdődött a földkimérés,privatizáció nagy reményekkel.A Tsz átalakult Rt-nek dolgozók nagy részét elküldték.A környék kihelyezett ipari létesítményeit sorra zárták be.(MOM Battonya,EVIG Mezőkovácsháza stb...) És kialakult az ország legmagasabb munkanélküli régiója.A kimért földek általában 1-5 ha között voltak ahol gazdaságos termelést lehetetlen folytatni.

Az összevont közigazgatás is 1990-ben szétvált Dombegyházától. Közös Tanácsból megalakultak a külön Polgármesteri Hivatalok az első választás után.

Magyardombegyház Polgármesterei:

1990-1994  Gyüre András

1994-1998  Rácz Mihályné

1998-2002  Rácz Mihályné

2002-2006   Rácz Mihályné

2006-        Dús Ildikó